picivirág a fesztdumagép

teljes hiányos család

2011. nov. 1. 19:31 - írta peavey

ahogy a napsugarak fényjátékot játszanak a sárguló faleveleken, ahogy büszkén beszívom a friss levegőt, ahogy a lábaim léptei egymást követik a felé vezető úton... lassulok... furcsa érzés, megtorpanok. tényleg itt vagyok?! vagy csak álmodom és egyszer fel kell ebből ébrednem? megállok a kapuban, nem is a kapuban, inkább bent már, bent a kövek közt. a hideg márványok mind napsütötte melegnek tűnnek a gyönyörű szép időben. Várom a csodát, hogy odaszalad és örömittasan figyeli a kis szuszmákoló csöppet. nem jön. de azt hiszem már nem is kell, megértettem. én vagyok ő. édesanya vagyok, tudom milyen lehet neki... megértem, hogy nem nekem volt rossz ez a 13 év nélküle, hanem neki nélkülem. el kellett jutnom idáig, hogy végre tudjam mire vélni ezt. fáj, hogy már nem fáj, de mégis csodálatos. teljes minden! 
Elkezdek gyorsítani a lépteimen, tolom magam előtt a kis zöld járgányt, fogom életem párjának a kezét. A kisfiam békésen alszik, a férjem kedvesen mosolyog. minden teljes, nem kell más... 
A szívnél kiveszem a kis manót, elmesélem neki kihez jöttünk. ekkor megjelenik keresztanyukám a hátamnál. tökéletes összhang-anyukám teljes boldogsága-a legjobb barátnője is ott van, akinek büszkélkedhet a kis unokájával-de igaz,nem mondunk ilyet egy nőről, aki most lenne 44 éves-nem nagymama, hanem egyszerűen pluszanyuka! ;) 
GYöngyörű a kisfiam, a férjem tökéletes, én hibádzom csak a képben egy cseppet, de igyekszem hozzájuk alakulni. Várom az érzést, hogy megszakadjon a szívem, hogy anyukám nem láthatja, de csak a teljes boldogság játszik most. pislákol a mécses a márvány előtt, és a szívemben is örökre, de akármennyire is hiányos volt, mostmár végre teljes a családom! :)